Jobb hely lett a Balaton, mint volt

Hírek , beszámolók, úti cél ajánlók

Jobb hely lett a Balaton, mint volt

Feltöltve: 2013-02-22

Tavaly augusztus elején a lellei szabad strandon a lángososnál üldögélve megállapítottam, hogy a Balaton part nem is az a levevős, drága, nem jó kajás, undok kiszolgálós hely, ami régen volt, vagy még inkább, amilyen a híre volt. Pedig akkor még fröccsöt nem is ittam.

Régebben strandon fröccsöt inni nagy bátorságra vallott, vagy igénytelenségre, de én szép vékonyfalú szörpös pohárban jó, helyi olaszrizlingből való nagyfröccsöt kaptam, és a faluban az esti szalonnasütéshez is találtam kicsit testes, régimódi, de finom és olcsó lellei háziborokat.
Kollégáim néhány nappal korábban döbbenten bámulták Badacsony főterén a vurslit. Nem akartak hinni a szemüknek, mert ők borteraszt, koncerthelyszínt, bármit el tudtak volna képzelni oda, mint turisztikai attrakciót, csak azt nem, amit láttak.

Balaton-kutatás


Ugyanezen a nyáron, pontosabban 2012. májusa és szeptembere között a Magyar Turizmus Zrt megbízásából reprezentatív felmérés zajlott a Balaton partján. A balatoni Regionális TDMSZ Szövetség tagjai 1140 magyar és 225 külföldi turistának adták át azt a kérdőívet, amely azt firtatta, mit várnak a turisták a balatoni vendégségtől, és mennyire elégedettek azzal, amit kapnak.
Az összesített adatokat Balatonalmádiban a Hotel Ramadában ismertették a térség turisztikai szakembereivel és a sajtó képviselőivel. A kérdőív többek közt arra kérte a nyilatkozókat, hogy ötfokú skálán fejezzék ki, milyenek az elvárásaik a balatoni tartózkodással kapcsolatban. Az összesítésből az derült ki, hogy a magyar vendégek elvárása: 4, 07 (jó), az átlagos elégedettség: 4,02 ( jó), alig marad el a várakozásoktól. A megkérdezettek szinte mind (97, 7%) ajánlaná a Balatont másoknak is. A vártnál jobb tapasztalatokról számolt be 21, 6%, míg kissé csalódott volt 8,7%. A válaszadók háromnegyede tervezi, hogy visszatér a környékre, és csak 1,5% mondta, hogy nem jön többet.
A külföldiek nem vártak olyan sokat a magyar tengertől, az átlag: 4,00 (jó), de pozitívan csalódott 4,14. Majd mindnyájan ajánlanák a Balatont ismerőseiknek, barátaiknak, rokonaiknak (96, 7%), és csaknem a harmaduk tervezi a visszatérést. A vártnál jobb tapasztalatokkal ment haza 31%-uk, és csak 6,6 százaléknak volt rosszabb tapasztalata, mint amire számított.

Az oroszok jönnek, a németek nem annyira
A 2012-es Balaton-kutatásban szakmai mélyinterjúk is készültek, s ezekből kiderült, hogyan változott napjainkra a Balatoni régió turisztikai pozíciója, és hogyan változott a helyzete külföldi versenytársaihoz viszonyítva.
A belföldi turisták körében javult a régió megítélése, az ideérkezők értékelték, hogy javult a vízminőség, és hogy a fejlesztések következtében kellemes, sokféle igényt kielégítő szállásokat és programot találnak. A bor- és gasztronómiai turizmus irányába is történtek lépések, de még van lehetőség további fejlesztésekre. A külföldiek körében csökkent a balatoni nyaralás, mint vonzerő. Egykor a kettészakított Németország a Balaton partján egyesült: sokan kötötték össze a kempingezést azzal, hogy a másik német államba szakadt szeretteikkel találkozhassanak. A rendszerváltó, idősödő németek elmaradoznak, a következő generációt a Balaton már (vagy még?) nem szólította meg. Az adriai nyaralás újra biztonságos az ex-jugoszláv államok területén, aki tehát tengerpartra vágyik valójában, nincs oka, hogy megálljon nálunk.
A legtöbb vendég még mindig német, az osztrákok maradtak, amennyien voltak, a lengyelek száma pedig nő, mert szeretik a falusi turizmust, az oroszok meg az egészségturizmust. Viszont a németek és az osztrákok most kezdik felfedezni Bulgáriát.

A Balatonnak inkább a tóparti célpontok az igazi versenytársai. A Garda-tó, a Fertő-tó ausztriai része, esetleg a Wörth-i tó. Mindegyik helyszínen sokkal erősebb, határozottabb azonban a marketingtevékenység, mint ami a Balaton kapcsán ma eléri a külföldit. A szakemberek szerint még sok kiaknázatlan lehetőség van a balatoni turizmusban. Különösen az egészségturizmus, a bor- és gasztronómiai turizmus, a kulturális és fesztiválturizmus, de a konferenciaturizmus területén is mérföldes lépésekre lenne mód. Nagyon kellemessé és tartalmassá teszik a balatoni nyaralást a tó és környéke gazdag természeti és kulturális adottságai a kicsi távolságok, és az, hogy nagy a hagyománya turizmusnak a tájon.
Gyengeségnek tartják a szakemberek, hogy rövid a főszezon, nehéz megközelíteni az északi partot, és infrastrukturális hiányosságok is tapasztalhatók sokfelé. Turisztikai szempontból gazdátlannak tűnik a Balaton, nem jelenik meg egységes arculattal, Balaton-márkával. A turisztikai szolgáltatók és más helyi szereplők között gyakran nincs együttműködés.

Jásdi borterasz

Hogy az elmondottak nagyobb nyomatékot kapjanak, Csopakon meglátogattuk Jásdi István pincészetében a franciásan berendezett borteraszt, ahol megkóstoltuk merlot-kékfrankos rozéját. Ez a két szereplő még szőlő korában került össze a könnyed, illatos, hagymahéj színű borban. Kecskesajtot eszegettünk hozzá zöldsalátával.

Közben Jásdi úr arról beszélt, hogy létezik egy Balatonikum klub, és abban szállodák, borpincék, éttermek fognak össze a közös vendéglátásért. 2011-es Lőczedombi olaszrizlinget ittunk az erdei gombás marharagu mellé, amelynek a körete volt a meglepetés: apró kockákra vágott sült krumpli, sült céklával. Aki tartani akarta a böjtöt, kapott párolt zöldséget hüvelyes zöldborsóval. Bár a vidék fehérboros, de a marhához vörös bor kellett, egy könnyed, ebédre pont jó cabernet-franc 2009-ből.
Eplényben: libegőn, hüttében

Kóstoltunk egy fűszeresebb, testesebb, régimódibb cabernet-francot is 2008-ból. Ezt a tételt Ronalder János püspökről, a korábbi tulajdonosról nevezte el a borosgazda. Bemondták a rádióban, hogy a közelben a havazás miatt utakat zártak le. Mi ebből arra következtettünk, hogy akkor biztosan nem is kell Eplénybe menni, a Nordica Síarénába. A helyszínen lett világos: aki szeret síelni, az nem fogja azt mondani, hogy a hó miatt megáll az élet. Neki akkor kezdődik. Megcsodáltam síruhás gyerekeket, síruhás kutyát, gondoltam, csak bevisznek minket valami meleg helyre, de felültettek a Szent Sólyom libegőre inkább.

Vízszintesen vágta a havat az arcunkba a szél. Csodás volt fent a pályák fölött fagyva-dideregve is: messzi völgyekre, lankákra láttunk, és megtudtuk, hogy nyáron is üzemel pálya: olyankor bringaaréna. Nyáron persze meglátogatnánk a kilátót is a domb másik felén. Azon is csodálkoztunk, hogy lehet, hogy szerdán, kora délután, „munkaidőben” ennyien vannak. Kiderült, hogy akciós nap van: szerdán és pénteken délután négytől tízig 40-50 százalékos kedvezménnyel lehet síelni, és minden mást, köztük a libegőt is igénybe venni.
A hüttében gőzgombócot kértünk. Aki Ausztriában evett már ilyet, megesküdött, hogy ez ugyanolyan: hatalmas gőzölgő knédligombóc mákkal, vaníliaöntettel, a közepén szilvalekvárral.
Arról megoszlottak a nézetek, hogy hol jobb síelni, itt vagy osztrák helyszíneken (árakat, pályákat figyelembe véve), de az, hogy Eplény 115 km-re van Budapesttől, sokat számít a sírajongóknak.